Hogy kerül a rács az arcra?

Az 1. középhaladó arcolvasás modulon az egyik fő téma a rácsozat. De mi fán is terem ez, és mire való?

Legegyszerűbben úgy mondhatnánk, hogy ez egy arra szolgáló eszköz, ami abban segít, hogymélyebben megértsünk bármit is valakinek az arcán, amit éppen szeretnénk. 

 

Az ősi időkben a beduinok a megfigyelés alapján jutottak el ide. Így tulajdonképpen minden, amit az alaptanfolyamon tanítunk, a rácsozat alapján lett kidolgozva, sok-sok évvel ezelőtt. A rácsozatot mélyen megértve tehát egyúttal betekintést kapunk a Ferasa keletkezésének rejtelmeibe és titkába is. A beduinok rendelkeztek azzal a tapasztalattal, hogy hogyan mozognak az izmok, és annak megfigyelésével, hogyan fejlődtek ki a személyiségbeli különbségek. Mindaz, aminek az előnyeit ma élvezhetjük egy arcolvasás alaptanfolyamon, a rácsozatból adódik. 

Ily módon tehát a rácsozatot megtanulva egyúttal mélyebb szinten értjük meg az alaptanfolyamon megtanultakat is. Végigzongorázhatjuk például a szemformákat a rácsozattal, amint azt az egyik középhaladó modulon tettük, megnézve, mi az az egy-egy elem a különböző szemformáknál, ami az alapszemformához képest az eltérést okozza, s ezt mely izmok milyen irányú nyomódása, húzódása hozza létre, s mindez a rácsozat rubrikái alapján mit is jelent. Lenyűgöző ezt végignézni, s az ember közben óhatatlanul is fejet hajt a beduinok előtt, hogy hogyan voltak képesek mindezt megfigyelni és kidolgozni.

Mivel a munka alapvető részét a beduinok már elvégezték helyettünk, így nekünk már csak a szélsőséges arcvonásokhoz érdemes használnunk ezt az eszközt, hiszen az alap arcvonások magyarázata már ki lett dolgozva, és adott számunkra. Így ha bármi olyannal találkozunk valakinek az arcán, ami eltér a megszokottól, ami szélsőséges, túlzott, akkor képzeletben ráhelyezve a rácsozatot meg fogjuk tudni érteni, mi az, ami az eltérést okozza az illetőnél, és mindennek milyen hatása van az illető személyiségére.

Miért fontos ez?

Mert lassacskán már 8 milliárdnyian élünk ezen a bolygón, s mindegyikünk egyedi. A Ferasában nagyon fontos, hogy más arcolvasási hagyományoktól eltérően nem általánosítunk, hanem minden emberre individuumként tekintünk. Ennek pedig az az értelme, hogy amint ránézünk valakire, megértsük az illetőt. Hiszen, ha a saját véleményünket és tapasztalatainkat belevisszük a folyamatba, úgy az már ítélkezés lesz, és nem lesz tiszta észlelésünk az adott emberrel kapcsolatban.

És ez az, aminek köszönhetően ez a tudomány nagyon egyedi.

Azt is mondhatnánk, hogy a rácsozat az, ami a plusz fűszert adja az egészhez. Van, amikor ez nem fontos. De van, amikor szeretnénk jobban érteni, hogy a másik emberrel mi történt, és az hogyan hatott rá. Van, amikor ez fontos – pl. terapeutaként, bíróként, tanárként, coach-ként, stb. stb. És ha azt látjuk, hogy valakinél szélsőséges valamelyik arcvonás, az azért fontos, mert ez azt jelenti, hogy valami annyira hatott az illetőre, ettől az izom szélsőségessé vált. 

Nem ítélkezünk tehát, hanem megérteni akarjuk a másik embert. S lehet, hogy mi nem úgy gondolkodunk, ahogyan a másik, de meg akarjuk érteni, hogy az illető miért úgy gondolkodik, s miért úgy viselkedik, ahogy.

Amire tehát törekszünk, az annak a megértése, hogy a másik ember hogyan észleli a világot. Hiszen minden az észlelésünkön alapszik.

Ugye a pszichológiában, terápiában is a fő cél az észlelés megváltoztatása. Mert az alapján reagálunk a minket körülvevő világra, ahogyan azt észleljük. Így ha segítünk a másik embernek megérteni, hogy hogyan is észleli ő a világot, s ez honnan ered, akkor változtatni is fog tudni rajta. Ez az, amire a Ferasa tanácsadás során is törekszik egy Ferasa-tanácsadó

Ha képzeletben ráhelyezzük a rácsozatot valamelyik jobban megérteni kívánt arcvonásra, akkor belelátunk, hogy milyen okból változott meg az adott arcvonás. Ezen alapulva pedig azt is megérthetjük, hogyan alakulnak az arcvonások.

A rácsozatból meg tudjuk mondani, honnan ered valami, a gyerekkorból, régi időkből, vagy mostanában alakult. Egyre több részletet fogunk látni ennek köszönhetően.

A rácsozatot megtanulni elsőre nagyon nehéz, és nagyon sok gyakorlás kell ahhoz, hogy az ember elkezdje egyre jobban érteni, mígnem majd egyszer elérkezik oda, hogy a sok-sok gyakorlás eredményeképpen ez a folyamat automatikussá – készséggé vált, s az agya már automatikusan, egy pillanat alatt elvégzi ezt a műveletet. S ez az a pont, amikor elmondhatjuk, hogy a Ferasa az észlelésünk részévé vált.