Élménybeszámolók a gyakorlóestjeink “modelljeitől”

Hatalmas öröm, amikor az arcolvasás gyakorlóestjeink után azt látjuk, hogy “modelljeink“, akiknek az arcát aznap éppen olvastuk, megérintődve, új perspektívával és új szempontokkal, hálásan mennek haza.

Ebben a bejegyzésben az ő tollukból válogatunk élménybeszámolókat – természetesen név nélkül.

face-274649_640

“Itt teljesen más történt…felejthetetlen élmény volt”

Körülbelül 1 éve, a véletlen folytán csöppentem bele egy ismeretterjesztő beszélgetésbe, mely az arcolvasásról szólt. Azóta foglalkoztatott a gondolat, hogy közelebb kerüljek ehhez a témához.
 
Szoktam kisebb-nagyobb csoportoknak előadást tartani oktatóként (teljesen más témákban persze), ismerem az érzést, mikor én vagyok az új, belépek, és hosszabb-rövidebb időbe telik, míg kapcsolatot építek ki a velem szemben ülőkkel.
 
Itt teljesen más történt: egy hihetetlenül befogadó, kíváncsi, melegséget és otthonosságot árasztó közegben találtam rögtön magam. Ilyen sok nyílt, tanulni, megérteni vágyó tekintetet egy szobában már rég láttam!
 
Az arcom egyes részeihez ki-ki hozzátette a saját tudása alapján a meglátásait. Mivel az arcolvasók is sokféle személyiségűek, érdekes volt hallgatni, hogy egyazon megfigyelést hogyan csomagolnak be, milyen szavakkal mondják el nekem. Nagyon nyíltak voltak az elemzés során, mégis figyeltek minden rezdülésemre, csak olyan mennyiségben adagolták a látottakat, amit be tudtam fogadni, elbírtam.
 
Néhányszor – akaratukon kívül – olyan érzelmeket, emlékeket is felidéztem, amitől bizony könnyeztem. De ez egy jóféle, segítő érzelmi kitörés volt és NEM fájdalmat hozó.
 
Én egy kicsit kívül akartam maradni (sajnos) a történésekből, de aki modellnek áll, javaslom: tegyen bele minél többet, engedje el magát, és akkor sokkal többet kap cserébe, sokkal többet tud hazavinni!
 
Felejthetetlen élmény volt! És mivel arcunk gyakran változik, ahogy életünk is, tervezem, hogy eljövök még egyszer. Remélem, hogy lesz még alkalmam modellnek állni!

(2018. január)

“Biztos vagyok benne, hogy hosszú távon is hasznosítani fogom”

Amikor modellként kiültem a Ferasa Arcolvasó csoport tagjai elé, nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon mit is fognak rólam megtudni. Mivel szeretem, ha a figyelem középpontjában állok, élvezettel követtem, hogy mi történik a két óra alatt.

Reménykedtem benne, hogy fogok újdonságokat hallani: főként az életem olyan összefüggéseire voltam kíváncsi, aminek a tudatos énemmel nem bírok értelmet adni.
Mivel én (még) nem tanultam a Ferasa Arcolvasó technikát, lenyűgözött, hogy a csoport tagjai egy év tanulás és gyakorlás alapján képesek voltak olyan fundamentális jellemzőket meglátni rajtam – nyilvánvalóan az arcom alapjám -, amiket mások hosszabb beszélgetés során tudnak csak kideríteni rólam.

Amiket hallottam, nagy segítséget nyújtanak számomra az érzelmeim helyrerakásában, főként a saját magamhoz fűzött viszonyomban és a szüleimmel való kapcsolatomban is.

Összességében, nagyon pozitív lehetőségként éltem meg, hogy modell lehettem, és biztos vagyok benne, hogy hosszú távon is hasznosítani fogom azokat az információkat, amiket az arcolvasók a gyakorlás során átadtak nekem.
(2017. szeptember)

 

“Hogy jobban megértsük embertársainkat és magunkat, nem is lehetne jobb helyen kezdeni”

Jó látni azt, hogy van egy csoport hazánkban, akik egy olyan tudományt készülnek gyökereztetni, ami legalább annyira fontos, mint az 1 x 1.

Hogy jobban megértsük embertársainkat és magunkat, nem is lehetne jobb helyen kezdeni.

Jó élmény volt egy olyan közegben lenni, ahol a pozitív, és negatív tulajdonságainkat tényként kezelik, és nem pedig predesztinált bélyegként.

Embernek éreztem magam.
(2017. június)

 

“Rácsodálkozhattam saját értékeimre, és közelebb kerülhettem önmagamhoz”

Igazán különleges élmény volt 2 órát modellként eltölteni az arcolvasást tanulók csoportjában.
12 ismeretlen ember leült szembe velem, nézték a vonalakat az arcomon, kérdeztek, figyelték a rezdüléseimet, majd elmondták, mit észlelnek a személyiségemből.

Úgy éreztem magam, mint egy nyitott könyv, amiből felolvasnak a publikumnak.

Mindez egy szeretetteljes, biztonságot adó környezetben történt, ahol rácsodálkozhattam saját értékeimre, és a visszajelzések segítségével közelebb kerülhettem önmagamhoz.
(2017. július)

 

“Már nem tudok ugyanúgy nézni magamra, sem másokra”

Első arcolvasó modellkedésem élményei:

A semmiből találkoztam veletek, úgy, hogy kilenc éve járok a Soterbe.

Már egy ideje érett bennem a kíváncsiság, hogy más módszereket is kipróbáljak, amikor találkoztam az Al Ferasa-val. Napokon belül a “modell” széken ültem és kíváncsian vártam, hogy mit tud adni és bennem mit fognak látni.

Tudtam, hogy nyitott könyv leszek, de néha segítettem lapozni, hogy a történet hamarabb kirajzolódjon. Aztán kiderült, hogy van egy másik történet is, amit magam sem ismertem!

Magával ragadott a csoport őszinte kíváncsisága, és hogy a felismeréseiket nem megítélésre használják, hanem a segítés szándéka vezérli őket. Voltak meglátások, amiknek a magyarázatát én másképpen fogalmazom meg, de mindenképpen napokig a hatásuk alatt maradtam.
És egy visszafordíthatatlan folyamatot is elindítottak bennem: már nem tudok ugyanúgy nézni magamra, sem másokra!

 

Második modellkedésem élményei:
Ismerkedésem az arcolvasással arra ösztönzött, hogy lehetőséget kérjek a változások nyomon követésének visszaigazolására. Valamint “ismerős modell”-ként lehetőséget adni a csoportnak a bátrabb véleményformálásra.

Ebben nem is volt hiány, olyan kérdéseket is tudtunk érinteni, ami az első két órába nem fért bele. Ezáltal olyan összefüggésekre is rálátást biztosítottak, ami további változást/változtatást indított el bennem.

Még nem említettem azt a felszabadító érzést, hogy nem kell megjátsszam magam, hiszen úgy is mindent látnak. És amikor mégis “játszottam”, mögé tudtak nézni, nem foglalkoztak ennek megítélésével.

Varázslatos volt, amilyen szeretettel vettek körül!


Arcolvasás Stephennel:
Vegyes elvárásokkal ültem le a mesterrel szemben: két arcolvasó “modellkedés” és elég sok önismereti vizsgálódás után kíváncsi voltam, tud-e újat mondani, és azt hogyan tudom majd felhasználni.
A nyugalma és derűje pillanatok alatt elfeledtette velem a fenntartásaimat! Már csak az egyszerűen megfogalmazott válaszaira és kevés, de lényegre törő tanácsaira figyeltem.
Nem tudtam mérgelődni azon, hogy “Erre én miért nem jöttem rá eddig?!” Ezek lényegtelen dolgok, sokkal fontosabb, hogy tisztábban látom a feladataim és azok megvalósításának mikéntjét.
A céljaim is csak azért lettek kevesebbek, mert rávilágított az egymásra épülésükre, az összeolvadásuk csökkentette a számukat. Biztosan még rengeteg kérdésre tudott volna válaszolni, de egyszerűen már fölöslegesnek éreztem feltenni őket! Elég volt a bizonyosság, hogy amennyiben elvégzem a kapott “házi feladatot”, magamtól is meg tudom majd fejteni azokat.

Még egyszer köszönöm az együttléteket! Rengeteget épültem általuk/általatok!

(2017. április, június)
 

 

“A szavak nem tudják kifejezni azt, amit valóban kaptam”

Hol is kezdjem. Nem könnyű egy ilyen mély és meghatározó élményről beszélni, hisz a szavak nem tudják kifejezni azt, amit valóban kaptam. Mégis megpróbálom.

19 óra előtt pár perccel érkeztem a Sótér klubba. Egész nap feszült voltam és őszintén szólva semmihez sem volt kedvem. Amikor viszont megérkeztem, már tudtam, hogy jó helyen vagyok.

Mindenki barátságosan üdvözölt, én pedig kíváncsian vártam, hogy mi fog történni.

Mielőtt nekiláttunk volna az arcolvasásnak, egy meditációval indítottunk, egy vizualizációval. Szeretek meditálni, habár a vizualizációt már nagyon régen gyakoroltam. Mindenesetre ez egy remek alkalom volt arra, hogy megérkezzek teljes valómban.

A csapat teljes nyitottsággal, elfogadással és kíváncsisággal fordult felém. Nagyon jó volt a légkör. Az elején kicsit furcsa volt mikor kiültem eléjük, hiszen egyszerre 8 ember (ha jól emlékszem 🙂 ) kezdte el fürkészni az arcomat. Mégis bizalom volt bennem, és én is nyitottan fordultam az élmény felé, feléjük.

Egy biztonságos és szeretettel teli légkör ölelt át. Sok mindent tudtam már magamról azelőtt, mert már sokat foglalkoztam önismerettel, de ez most nagyon sokat adott nekem, amire nem számítottam.

Azt gondolom, hogy a legnagyobb ajándék, amit egymásnak adhatunk, az a figyelem, az igazi, őszinte, ítélkezésmentes figyelem. Én pedig ebben fürödtem 2,5 órán keresztül.

Szóval ennyire tellett a szavakból. Remélem sikerült átadnom legalább egy kis darabot abból a csodából, aminek része voltam.

Nagyon hálás vagyok a lehetőségért és a csapatnak pedig azért, hogy megteremtenek egy ilyen lehetőséget.

További sikeres és szeretetteljes arcolvasást!
(2017. június)

 

“Azóta, ha felkelek és tükörbe nézek reggel, egészen máshogy tekintek a vonásaimra”

Magamról azt gondoltam, hogy nagyjából tisztában vagyok saját gyengeségeimmel és erősségeimmel. Valódi nagy meglepetések nem értek a jellemzésemmel kapcsolatosan, az viszont nagyon is meglepő, hogy pusztán az arcomon rajta van minden, akivé az idők alatt váltam. Mert a jellemzés tűpontos volt.

Az önismeretem ellenére mégis sokat kaptam az estétől, olyan összefüggésekre világítottak rá, amelyeket korábban nem fedeztem fel, csupán a részleteket ismertem, de az egész kép nem állt össze bennem. 

Az pedig egy csodálatos érzés volt, hogy a rajtam leginkább jellemzők (hatalmas homlok és szemek) itt egy teljesen új értelmet nyertek. Gyerekkoromban ezek miatt ért a legtöbb kritika és bántás, most viszont megmutattátok egy teljesen más nézőpontból látom az értéket és a szépséget benne. 

Azóta ha felkelek és tükörbe nézek reggel, egészen máshogy tekintek a vonásaimra.
Hálás vagyok a lehetőségért.
(2017. február)

 

“Lenyűgöző, hogy a fél életemet csupán ránézésből kiolvasták az arcomról, akár egy könyvből”

Mivel már egészen fiatal koromban megtalált a buddhista életfilozófia, így az ok-okozati viszonyok feltérképezése önmagammal kapcsolatban hamar elkezdődött.

Mindig is érdekelt, hogy miért reagálok bizonyos dolgokra így, másokra pedig úgy, de arra is kíváncsi voltam, hogy mások személyiségében egy adott dolog mire vezethető vissza. Épp ez a kíváncsiság és tudásszomj hajtott, mikor elmentem az arcolvasásra, ahol konkrétan majdnem az első megállapítás volt rólam, hogy kíváncsi vagyok.

Mindezt körülbelül percekkel azután, hogy leültem egy székbe egy belvárosi teázó termében, hat számomra vadidegen, ám nagyon barátságos emberrel szemben.

Egészen zavarbaejtő, mégis nagyon izgalmas volt, ahogy rám meredt az a pár szempár és nézni kezdték az arcom. Noémi kérte a többieket, hogy mondják meg, mi a legkarakteresebb jellemzője az arcomnak, mire érkezett is a válasz, hogy az orrom.  
Már tinédzser koromban szerettem volna megműttetni, hogy megszabaduljak tőle, mert valóban nagyon erőteljes, de nem került sor erre a beavatkozásra. Szerencsémre, tudniillik az orrom formájából következtettek rá, hogy kíváncsi vagyok és érdeklődő, amit kifejezetten szeretek magamban és hasznosítok is a mindennapokban. Most pedig már egészen büszke vagyok rá, ha a tükörbe nézek. Szépnek találom, ahogy a többi árulkodó jelet is az arcomon. Azokat a jeleket, amelyek a múltamról és a gyerekkoromról meséltek és azokat is, amik a mostani folyamataimra utaltak. Voltak olyan jellegzetességek, amik szembeötlőek voltak számomra is, de olyanok is akadtak, amiket én egyáltalán nem láttam. Érdekes módon ilyenkor, ahogy beszélgettek az adott területről és annak szimbolikájáról, felmelegedni vagy bizseregni kezdett, például a homlokomon egy terület.

Egészen sok idő telt el mégsem éreztem fáradságot a végére, sőt. Felszabadító volt ez a sok információ önmagamról, és lenyűgöző, hogy a fél életemet és a személyiségem jellemzőit csupán ʿránézésbőlʾ kiolvasták az arcomról, akár egy könyvből.

Köszönet és hála az élményért!
(2017. április)

 

“Pillanatok alatt eltelt az a 2 óra”

Párom kollégája révén (aki éppen arcolvasás-tanuló) kerültem kapcsolatba az arcolvasással. A hozzám eljutott élménybeszámolók felkeltették bennem a kíváncsiságot, így önként vállalkoztam, hogy rajtam gyakoroljanak a lelkes arcolvasók 🙂

Elsőre fura volt, kicsit (talán nagyon:D) zavarban voltam a sok tekintettől, de ez idővel elmúlt, és kíváncsian hallgattam, mit látnak. Ahogy egyre jobban “elmélyültünk az arcomban”:), úgy oldódtam én is fel, és a hangulat is nagyon jó volt. Igyekeztem minden feltevésre, kérdésre a legjobb tudásom szerint válaszolni, de persze voltak olyan meglátások (főleg a közepe-vége fele), amik már olyan mély és nehéz dolgokat érintetnek, hogy azok komolyabb önvizsgálatot igényelnek. A vége felé, ahogy már volt időm az elhangzottakon töprengeni, már könnyebben tudtam szavakba is önteni a dolgokat, vissza-vissza utalni a korábbi kérdésekre, és bár nagyon kevés volt az idő (pillanatok alatt eltelt az a 2 óra, meg még rá is raktunk, és még tudtunk volna!), de sok mindent sikerült megfejteni – illetve sok mindent nem, sajnos. :/

Összességében hasznosnak, érdekesnek, és jó hangulatúnak találtam az estét, és úgy érzem, kaptam is dolgokat/visszajelzéseket, amiken ha dolgozom, előrébb tudnak vinni.

Köszönöm a lehetőséget, és még az is lehet (sőt, szinte biztos!:D), hogy én is megpróbálom elsajátítani ezeket a technikákat a jövőben.
(2017. március)

 

“Zseniális élmény volt, köszönöm!”

Hátborzongató tapasztalatom volt az arcolvasással, mikor modellként vettem részt a haladók gyakorlásán. Az volt a feladatuk, hogy az arcot három szegmensre bontva keresnek egy-egy jellemzőt, majd ezek között összefüggést találnak.

A három jellemző ez volt:

  • a szavak fontossága,
  • félreteszem a fájdalmakat és az élet örömére figyelek,
  • a sok ideális között a praktikusságra koncentrálok.

Döbbenten ültem. Az összeépítésre váró három tagmondat tisztán leírta a napomat. Aznap épp azon dolgoztam, hogy összerakjak egy anyagot egy leendő weboldalra. Előtte jógáztam, a gyakorlatsor összekapcsolt a lelkemmel. Ettől egész nap nagyon boldog voltam. És amint írtam, a sok-sok ötletet aszerint mazsoláztam, hogy praktikusan mi emészthető mások számára.

Hogy mennyire aktuális állapotot tükröz az arcom…! Zseniális élmény volt. Köszönöm! 🙂
(2016. december)